Máltai selyemkutya

A képre kattintva tudjon meg többet!

A MÁLTAI SELYEMKUTYA EREDETE

Bár már nálunk, Magyarországon is egyre elterjedtebb, mégis egészen máshol kell keresnünk származásának színhelyét. Első hallásra azt feltételeznénk, hogy nevéből adódóan bizonyára Málta szigete volt a hely, ahol ez az aranyos kutyafajta valamilyen kezdetleges formában meglátta a napvilágot. Pedig errol szó sincs. Valójában máshol kell tapogatóznunk. A neve a szemita "malat" szóból ered, melynek jelentése : kikötő, menedék. Ősei ugyanis a Földközi-tenger kikötőiben és partjain éltek, ahol komoly feladatuk volt. A kikötok raktárházaiban és hajók raktáraiban csak úgy hemzsegtek az egerek és a patkányok, így ezek irtására a máltai kutyusokat használták. "Canes melitenses" néven Kr. e. 384-322 körül már Arisztotelész feljegyzéseiben is szerepel. Ugyanez a kutyus már az ókori Rómában is feltűnt, ahol Kr. u. előkelő hölgyek kísérőjeként volt látható akkoriban, sőt, reneszánsz festményeken is ecsetvégre került számos hasonló kutyus, szintén magas rangú hölgyek oldalán. Ezek mellett számtalan római és görög edény- és cseréptöredék maradt ránk, amelyek kicsi, hosszúszőrű kutyákat ábrázolnak. Az Egyesült Államokban az 1800-as évek környékén jelent meg, első törzskönyvezése pedig 1888-ra becsülhető.

A MÁLTAI SELYEMKUTYA LEÍRÁSA

A máltai törzse kicsi, kissé nyújtott, melyet kifejezetten hosszú, fehér szőrtakaró borít, megjelenése nagyon elegáns, fejtartása büszke, előkelő. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor a törzse 38%-kal hosszabb, mint a marmagassága, a feje hossza pedig 6/11 része szintén a marmagasságának. Mozgása egyenletes, rövid, gyors léptékű. Koponyája oldalt kissé domború, stopja rendkívül kifejezett, 90 fokos szöget alkot. Orrtükre nagy, kerekded és teljesen fekete, ajkai szintén feketék. Állkapcsa nem túl erős, de tökéletesen illeszkedik, sem nem előre-ugró, sem nem csapott. Fogai jól fejlettek, fehérek. Élénk, nyitott szemeiből csak úgy árad az értelem, melyek az átlagosnál nagyobbak, formájuk majdnem teljesen kerek. A szemgolyók nem illeszkedhetnek mélyen, az a jó, ha egy picit kidüllednek. Nyakának felső vonala ívelt, a tarkónál látható módon kiemelkedik, hossza kb. a marmagasság fele. A fülek majdnem háromszögűek. A járomcsont fölött magasan tűzöttek, alig emelkedettek és a koponyához simulva hordottak. Farka a far meg-hosszabbításánál tűzött, a tövénél vastagabb, a vége felé elvékonyodó. Erőteljes csontozatú, párhuzamos hátsó végtagok jellemzik. Szőrzete sűrű, fényes, függöny-szerűen és súlyosan leomló, selymes szerkezetű. Teljesen sima, nem lehet sem hullámos, sem göndörödő, egyedül az elülső végtagokon a könyököktől a mancsokig megengedett. Ennek a fajtának nincs aljszőrzete. A máltai fején nagyon hosszú a szőr, az orrháton szintén, olyannyira, hogy összekeveredik a szakállal.

A MÁLTAI SELYEMKUTYA JELLEME

Bár egy nagyon apró kutyáról van szó, mégis azt mondhatjuk, hogy a máltai selyem-kutya nem ismeri a félelmet. Azt tartják róla, hogy az összes kistermetű kutya közül a legkedvesebb és legkellemesebb modorú, mindemellett nagyon játékos is. Éppen temperamentuma miatt egyedülálló a többi kutya között, így ha nagyon félős vagy kifejezetten agresszív máltaival találkozunk, akkor biztos, hogy a kutyus komoly személyiségbeli problémákkal küzd. A máltaik imádnak játszani, legyen a játékszere műanyag, színes, olyan, ami csörög vagy sípol, de megteszi a gazdi összegöngyölt, levetett zoknija is. Mérete ellenére kiváló jelzőkutya. Bár az idegeneket nem annyira kedveli, gazdájáért rajong. Egy igazi kifinomult, tiszta, elegáns kutyus. Hozzáértők szerint, ha egyszer veszel egy máltait, nem akarsz majd más kutyát! Hogy ez igaz-e? Talán egyszer lesz rá lehetőséged, és kipróbálhatod, az együtt töltött idő biztosan meggyőz majd! A koponya és a fül hosszú szőrzete szintén keveredik egy-mással. Színe tiszta fehér, esetleg még halvány elefánt-csont árnyalata megengedett. A kutyákat az USA-ban kétféle hajcsomóval láthatjuk. A kölyköknek gyakran egy "copf"-juk van, mert a fejen lévő szőrzet még nem elég hosszú ahhoz, hogy két copfot alakítsunk ki. Európában és Ausztráliában általában egy copfot készítenek a kölyök és felnőtt kutyáknak egyaránt. Sok olyan kutyát látni, amelyek borén feketés vagy barnás foltok találhatóak, amikből enyhén sárgásbarna szőrszálak nőhetnek ki. Valószínűleg ez annak a maradványa, hogy az 1900-as években színes selyemkutyákat próbáltak kitenyészteni. Marmagassága a kanok esetében 21-25 cm, míg a szukáknál 20-23 cm, súlya pedig 2-4 kg.